Sri Krsna számtalan univerzum vitathatatlan Ura, akit korlátlan erő, gazdagság, hírnév, tudás és lemondás jellemez, ám ezek az örökké diadalmas energiák csupán részben tárják fel őt. Végtelen dicsőségét csak az ismerheti meg, aki elbűvölő szépségénél keres menedéket, összes többi fenséges tulajdonsága forrásánál, melynek páratlan transzcendentális teste ad otthont. Szépségének legfőbb jellemzője az a mindenek fölött álló édes íz, ami tömény kivonata mindennek, ami édes. Minden édes dolgot túlszárnyal, és nem más, mint az édes íz megízlelésének képessége. Sri Krsna édes természete finom arany sugárzásként ragyog át transzcendentális testén. Govinda páratlanul gyönyörű testének legszebb és legédesebb része ragyogó arca. Édes hold-arcán rejtélyes mosolya a legédesebb, az az arcáról ragyogó ezüst holdsugár, ami nektárral árasztja el a világot. Mosolyának sugárzása nélkül keserű lenne a cukor, savanyú a méz, és a nektárnak sem lenne íze. Amikor mosolyának holdsugara elvegyül teste ragyogásával, a kettő együtt a kámfor aromájára emlékeztet. Ez a kámfor aztán ajkán keresztül a fuvolába kerül, ahonnan megfoghatatlan hangvibrációként tör elő, és erőnek erejével rabul ejti azoknak az elméjét, akik hallják. Ahogy a szavak gondolatok mondanivalóját hordozzák, ahogy a gondolatok a szemben tükröződnek, ahogy egy mosoly a szív érzelmeiről árulkodik, úgy a fuvola hangja Sri Krsna szépségét viszi a fülön keresztül a szív templomának oltárára.
Ilyich Ivan halála - Hangoskönyv magyarul. Ivan Iljics halála Leo Tolstoi regénye, amelyet késői fikciójának egyik remekművének tekintik, röviddel az 1870-es évek végi vallásos átalakulása után. "Általában a regény legjobb példáinak közé sorolják", Ivan Iljics halála a 19. századi oroszországi bíró történetéről, valamint szenvedéseiről és végzetes betegségének haláláról szól.
Az Appennini-félsziget – és vele együtt Észak-Itália – évszázadokon keresztül a franciák és a Habsburgok hatalmi vetélkedéseinek a színtere volt. A francia forradalom, illetve napóleoni háborúkat követően Párizs pozíciói jelentősen meggyengültek a térségben, és Észak-Itália számottevő része közvetlenül Habsburg uralom alá került. Igaz, Lombardia már a 16. század óta Habsburg felségterületnek számított, és a spanyol örökösödési háborút lezáró 1714-es rastatti béke után került végleg a család osztrák ágához, Velence azonban csak az 1797-es – még a Napóleonnal megkötött – campoformiói béke következtében lett a birodalom része.
Hiába tartozott az 1815-ben létrejött királyság – főleg Lombardia miatt – a Habsburg Monarchia leggazdagabb területei közé, ahol egész Itália-szerte a legjobb volt az életszínvonal, Milánó és Velence 1848-ban iszonyatos erővel kívánt megszabadulni a bécsi uralomtól. Végül két lépésben, nagyhatalmi segítséget is igénybe véve – 1859-ben és 1866-ban – sikerült lerázni az osztrák igát.
Hogyan nézett ki a Habsburg Birodalom „ékköve”? Milyen hasonlóságok kötötték össze a korszakban a Lombard–Velencei Királyságot Magyarországgal, és milyen kölcsönhatásban állt egymással az olasz és a magyar szabadságmozgalom?
Nincs felelős, hivatalos állásban lévő svéd ember, akinek csak sejtelme is volna róla, hogy a német frontra utazom. Országunk a semleges államok közé tartozik s kormányunkra a gyanú árnyéka se essék, hogy valamelyes titkos küldetésben kelek útra. Nem ! Fölöttébb egyszerű volt magamhoz : Néhány napi utazás távolságában a világtörténelem leghatalmasabb háborúját vívják meg. Alapfető jelentősége kell hogy legyen ennek a háborúnak, a legközelebbi ötven, száz, vagy még több év politikai fejlődésére.
Jóllehet, a magyar holokauszt és a zsidóság kifosztásának egyes aspektusait a kutatók alaposan feldolgozták, eddig csupán néhányan foglalkoztak a jóvátétellel. Lévén azonban, hogy ma Magyarországon a holokauszttúlélők jóvátétele még mindig része a közbeszédnek, mi több, politikailag is igen érzékeny, vitatott téma (lásd például a versengő áldozatiságot, a szélsőjobboldali vélekedést arról, hogy „már mindent visszafizettünk”), szükség van az ezzel foglalkozó cikkekre, konferenciákra, nyilvános beszélgetésekre. Igen nehéz eltekinteni attól, hogy százezrek éltek évekig jogfosztottan, a kirekesztettség, megbélyegzettség által megalázva, majd mintegy félmillió magyar állampolgár lelte halálát munkaszolgálatban, a náci táborrendszerben, illetve a magyar kollaboránsok keze által; amit erkölcsi értelemben természetesen sosem lehet jóvátenni. E cikk célja feltérképezni, milyen jellegű kárpótlást és jóvátételt kaphattak a túlélők a háború utáni években (1945–1948).
„A szertartás véget ért. Az orgona felzendült és diadalmas és édes indulóba fogott. Az oltár előtt a vőlegény – a fiatal férj – megfordult és lassan a karja alá fűzte a menyasszony – a fiatal asszony – karját. A templom közepén, a vörös szőnyegen, amely az oltártól a kapuig vezetett, széles utca nyílt számukra, és ebben az utcában, a vendégek kettős fala között, az új pár lassan indult kifelé. A férj – sir Ronald Chesterfield – egyenesen és szálasan; tiszta metszésű angolszász fejét kissé mereven hordozva széles válla felett, majdnem két méter magasságban. Az új asszony – Genevieve Lamotte – férjének éppen a válláig érve, simulékonyan és könnyedén; ebben a szerepben is természetes és tökéletes gráciával; azzal a félmosolygással szabálytalan szépségű arcán, amelynek a tartózkodása illett a lányság jelvényéhez, a mirtuszkoszorúhoz a fején, de amelynek a belső ragyogása már bátran és tartózkodás nélkül közölte mindenkivel az elégedettségét és a boldogságát.”
"Most, hogy ismét összegyűlt egy könyvnyi írásom, meg kellett nézni, mit vállalok ma is és mit nem. A nem politikai témájú írások kevésbé romlandóak, azokat nyugodtan vállalom most is, legfeljebb kisebb korrekciókkal. Politikai nézeteim azonban akarvaakaratlanul is változtak, így ezek az írások alapvető újragondolást igényeltek.
Bármennyire érdekesnek is találom mostanában a politikát, valójában azt szeretném, ha a közbeszédnek ugyanúgy legfeljebb a negyedét tenné ki ez a téma, mint ennek a könyvnek. Annyi minden van, ami ennél sokkal érdekesebb. A másik háromnegyed akármi lehet, kit mi érdekel – engem például mostanában elsősorban az élet egyszerű dolgai, emellett a gazdaság és persze továbbra is a pszichológia. Így alakultak ki e könyv többi részei."
A szerző az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi tanára, jelenleg fő kutatási területe a gazdaság-pszichológia.