Other books that might interest you

• 

  Habsburg uralom Észak-Itáliában...

  Varga Dániel, Karaoke cat

  • 0
  • 0
  • 0

  Az Appennini-félsziget – és vele együtt Észak-Itália – évszázadokon keresztül a franciák és a Habsburgok hatalmi vetélkedéseinek a színtere volt. A francia forradalom, illetve napóleoni háborúkat követően Párizs pozíciói jelentősen meggyengültek a térségben, és Észak-Itália számottevő része közvetlenül Habsburg uralom alá került. Igaz, Lombardia már a 16. század óta Habsburg felségterületnek számított, és a spanyol örökösödési háborút lezáró 1714-es rastatti béke után került végleg a család osztrák ágához, Velence azonban csak az 1797-es – még a Napóleonnal megkötött – campoformiói béke következtében lett a birodalom része. 
  Hiába tartozott az 1815-ben létrejött királyság – főleg Lombardia miatt – a Habsburg Monarchia leggazdagabb területei közé, ahol egész Itália-szerte a legjobb volt az életszínvonal, Milánó és Velence 1848-ban iszonyatos erővel kívánt megszabadulni a bécsi uralomtól. Végül két lépésben, nagyhatalmi segítséget is igénybe véve – 1859-ben és 1866-ban – sikerült lerázni az osztrák igát. 
  Hogyan nézett ki a Habsburg Birodalom „ékköve”? Milyen hasonlóságok kötötték össze a korszakban a Lombard–Velencei Királyságot Magyarországgal, és milyen kölcsönhatásban állt egymással az olasz és a magyar szabadságmozgalom?

  Show book

• 

  Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

  Lev Tolstoj

  • 0
  • 0
  • 0

  Ilyich Ivan halála - Hangoskönyv magyarul. Ivan Iljics halála Leo Tolstoi regénye, amelyet késői fikciójának egyik remekművének tekintik, röviddel az 1870-es évek végi vallásos átalakulása után. "Általában a regény legjobb példáinak közé sorolják", Ivan Iljics halála a 19. századi oroszországi bíró történetéről, valamint szenvedéseiről és végzetes betegségének haláláról szól.

  Show book

• 

  A magyar zsidók kifosztása és...

  Klacsmann Borbála, Karaoke cat

  • 0
  • 0
  • 0

  Jóllehet, a magyar holokauszt és a zsidóság kifosztásának egyes aspektusait a kutatók alaposan feldolgozták, eddig csupán néhányan foglalkoztak a jóvátétellel. Lévén azonban, hogy ma Magyarországon a holokauszttúlélők jóvátétele még mindig része a közbeszédnek, mi több, politikailag is igen érzékeny, vitatott téma (lásd például a versengő áldozatiságot, a szélsőjobboldali vélekedést arról, hogy „már mindent visszafizettünk”), szükség van az ezzel foglalkozó cikkekre, konferenciákra, nyilvános beszélgetésekre. Igen nehéz eltekinteni attól, hogy százezrek éltek évekig jogfosztottan, a kirekesztettség, megbélyegzettség által megalázva, majd mintegy félmillió magyar állampolgár lelte halálát munkaszolgálatban, a náci táborrendszerben, illetve a magyar kollaboránsok keze által; amit erkölcsi értelemben természetesen sosem lehet jóvátenni. E cikk célja feltérképezni, milyen jellegű kárpótlást és jóvátételt kaphattak a túlélők a háború utáni években (1945–1948).

  Show book

• 

  Credo

  Feldmár András

  • 0
  • 0
  • 0

  A Credo nem önéletrajz, noha életrajzi elemek vannak benne. Azt remélem, hogy aki elolvassa, megérez valamit, belelát egy-egy kinagyított pillanaton keresztül abba, miért gondolkodom úgy, ahogy, mit éltem át, milyen élményeim voltak, mit láttam, hallottam, olvastam, min csodálkoztam, ámultam, min sírtam és min röhögtem, milyen tekergő utakon jártam, míg ideérkeztem, ahol most vagyok. Nem akarok senkit meggyőzni semmiről, csak leírok ezt-azt, amire én rátaláltam.
  Ez a könyv bátor vállalkozás. Remélhetőleg az én bátorságom vagy vakmerőségem másokat is inspirálni fog arra, hogy leírják a legjobb tudásuk szerint, mit hisznek, milyen fényes csillag vezérletével élik az életüket, folytatják a praxisukat.

  Show book

• 

  Régi magyar világ

  István Nemere

  • 0
  • 0
  • 0

  Mint ​a cím is ígéri, régi magyar emberekről és világukról lesz szó ebben a könyvben. A huszonegyedik századi olvasó előtt érdekes történetek bontakoznak ki. Mindegyik igaz, nincs bennük egyetlen szónyi kitalálás sem. Ahol illett, kellett vagy lehetett, megőriztem forrásaim (régi krónikások, emlékezők, levélírók) szófűzését a hangulat kedvéért. Mindenütt ragaszkodtam ahhoz, amit ők pergamenre vagy papírra vetettek. A tizenhatodiktól a tizenkilencedik századig terjednek időben a történetek. Hőseim kevés kivétellel valaha volt ismert emberek, némelyik tett is valamit ezért az országért, másoknak csak híre volt nagy, tettük kevés. Fél országot megrázó korabeli botrányok, nemes ügyért síkra szálló urak, messzi földre és idegen tájakra szakadt hazánkfiai, bolondul viselkedő költőzseni, vagy régi feleségek és férjek viselt dolgai mind-mind részei voltak egykoron a magyar valóságnak. Ízes történetek ezek, és a mából visszatekintve hihetnénk, hogy különösebb jelentőségük nincsen. Pedig hát van ezeknek a hölgyeknek és uraknak a génjei bennünk is bujkálnak. Ők voltak az őseink, jó hát ismerni viselt dolgaikat, okulni bajaikból és örülni sikereiknek még ennyi évszázad múltán is.

  Show book

• 

  Kun vezérek leszármazottai...

  Szultan Talevics Katancsijev

  • 0
  • 0
  • 0

  Kunok, kipcsakok – a sztyeppe középkori történelmében kulcsszerepet játszó népesség családi kapcsolatai elevenednek meg e kötetben. Katancsijev Szultan Talevics észak-kaukázusi (azon belül is kabard-balkáriai) családtörténész ugyanis a XIII–XIV. századi kunok történelmi szerepét, etnikai és politikai folyamatait főleg a kun előkelők házassági kapcsolatai és későbbi családtörténetükön keresztül láttatja. A szerző maga is a Magyarországon 1241-ben meggyilkolt Kötöny kun vezér (kán) nemzetségének leszármazottja; azon a földön él, ahol Besse János, a híres magyar néprajzkutató utazó járt a XIX. század elején, hogy felkeresse őseink leszármazottait, általa feltételezett rokonainkat. A kunok jelentős része a XIII. században nemcsak Magyarországra települt be, hanem a Kaukázus északi előterébe és a Balkánra is jutott belőlük, sőt, az egykori orosz fejedelemségek – akikkel hosszú ideig hadakoztak – szintén befogadtak kunokat, akik előkelő családokba is beházasodtak. Kun volt például Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkijnek, 1242-ben, a „Jégcsatában” a livóniai német lovagrend hadseregét leverő vezérnek az egyik nagyanyja, de családi kapcsolatok fűzték a kun fejedelmeket például Borisz Godunov cárhoz is. Minderről szinte semmit sem tud az érdeklődő magyar közvélemény. A szerző bőven értekezik könyvében az észak-kaukázusi családok és nemzetségek egymás közötti kapcsolatairól, jellegzetes családi szokásokról, amelyeket forráskutatásai és saját tapasztalatai révén ismertet, hiszen ő maga adatközlő is, nem csupán kutató. Ezekről a családi szálakról hazánkban még a szakirodalom is keveset tud. A kötet előszavában Erdélyi István régész-történész ad a kárpát-medencei kunokról, azok betöréseiről, majd a király általi behívásukról és történetükről rövid tájékoztatást, szakirodalmi utalásokkal. Sorozatunk jelen kötete kissé rendhagyó, hiszen nem egy hazánkban vagy nemzetközileg elismert tudós szerző műve, hanem egy, a saját családját, nemzetségét és őseit kutató észak-kaukázusi családtörténész életművének összefoglalása. Témája azonban teljes mértékben beleillik elképzeléseinkbe, hiszen a számunkra, magyarok számára is jelentős délkelet-európai és a magyarság egyik fontos alkotórészét is képező kunok középkori családi kapcsolatairól szól, bevallottan szubjektív stílusban és a magyar szakirodalomtól sokszor eltérő következtetésre jutó orosz nyelvű munkák alapján, azokat idézve; nem tankönyvnek vagy tudományos összefoglalásnak készült, hanem egy fontos sztyeppei nép feloldódásának egyéni értelmezését olvashatjuk benne.

  Show book