Weitere Bücher, die Sie mögen werden

• 

  Lysias

  Renée Erdős

  • 0
  • 0
  • 0

  „Lysias csüggedten nézett rá. A leány hűvös tartózkodása kezdte 
  ingerelni. Mintha észre sem venné, hogy szépsége milyen hatással van 
  reá, makacsul kitér minden közeledés elől, nem gőggel, szerényen, de nem
   igyekszik elrejteni közönyét, melyet vele szemben érez. Hirtelen olyan 
  gondolata támadt, mely agyába kergette a vért. 
  Hátha jegyese, vagy éppen férje van otthon, akit szeret. És ezek, 
  úgy hallotta, lenézik az idegent, pogányoknak vagy barbároknak nevezik 
  őket. Ez a gondolat most fölkeltette gőgjét és nyugalmat erőltetve 
  magára, megkockáztatta a kérdést.”

  Zum Buch

• 

  Háború és béke II kötet

  Lev Tolstoj

  • 0
  • 0
  • 0

  Hatalmas történelmi korkép, megannyi emberi sors nagyszerű megelevenítése, császárok és katonák, hercegek és parasztok, az olvasót holtáig elkísérő emlékalakok, a géniusz művészetével ábrázolt szerelem, csöndes hétköznapok, örök emberi boldogságvágy és kísérleti történetfilozófia ? egészebb világ teremtésére elbeszélő még aligha vállalkozott, mint Lev Tolsztoj e regényében. Az író soha ezelőtt, sem azután nem lelte ily megszállott örömét az alkotásban, mint a Háború és béke hét bő esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve, „csak írónak, semmi másnak” vallhatta magát.  
   A mű ezernyi epizódjában rengeteg szereplő bukkan fel előttünk, de Tolsztoj jellemábrázoló ereje valamennyit felejthetetlenné teszi. Az egyediben mindenütt meglátja és megmutatja azt, ami általános érvényű. Ezért él és hat ez a páratlan regény örökké, és minden kor számára van mondanivalója.

  Zum Buch

• 

  Szivárvány

  Zsófia Dénes

  • 0
  • 0
  • 0

  Még jóval az első világháború előtt, fiatalon elindultam, hogy írjak. Hogy az írásból megéljek. Megéltem. De amit papírra vetettem, soha sem volt kieszelt történet. Nekem az élet kellett, úgy, ahogy átéltem. Embereket láttam – művészeket, tudósokat és írókat-, megfestettem külső és belső képmásukat. Tájakat és városokat láttam-,megrajzoltam, ahogyan bennem tükröződtek. Elébe mentem mindennek, ami művészet - de éppúgy mindennek, ami emberség - és boldog voltam, ha igazival találkoztam. Egészen benne éltem koromban, és minden évjárat azévi gyermeke voltam. Ezért gondolom, hogy amit följegyeztem, az egyben korrajz. Ez a könyv ugyancsak memoár, itt is az emlékeimet mondom el. Főként a két világháború között átéltekről beszélek, bár van úgy is, hogy megelőzöm vagy túllépem ezt az időhatárt. Mert amit itt elmondok, másvalaki azt a valóságot már úgysem idézhetné fel. Nem írok terjedelmesen, mert írás közben vele élek a reprodukált élettel, és a hosszútávot nehezen győzöm lélegzettel. Kisplasztika az igazi műfajom. Ilyen formában adom most át több mint negyedszázad átélt valóságát, amely immár emlékké hamvadt. Hogy lángolt-e valaha, azt olvasóm dönti majd el.

  Zum Buch

• 

  A nábob

  Alphonse Daudet

  • 0
  • 0
  • 0

  A párizsi előkelő köröket a „nábob” feltűnése tartja izgalomban, egy dél-francia férfi, aki hajdan a nyomor elől Tuniszba menekült, ott sikerült a bej bizalmában férkőznie, s hallatlan gazdagságra tett szert. De a gazdagság nem elégíti ki, társadalmi sikerekre vágyik, s ezért is jön Párizsba, az 1860-as évek Párizsának kavargó világába, ahol körülötte – a hatalmas vagyon körül – hamarosan különös figurák egész sora tűnik fel, s egymást követik a megdöbbentő sorsfordulatok. Itt látjuk a gazdagok pénzhajhász, sarlatánkodó orvosát, a gyönyörű, zseniális, de lelkibeteg szobrászlányt, találkozunk kiélt, unott s mindenható miniszterrel, kivénhedt, de páratlan önfegyelemmel rendelkező szerencsevadásszal, fiatalemberrel, aki családjával szakítva nyomorban készül első műve megalkotására… de a cselekmény középpontjában a nábob áll, ez a különös férfi, akinek arisztokraták, üzletemberek s politikusok átláthatatlan világában, hajdani gyűlölködők s új ellenfelek falkájával kell viaskodnia.  
   Alphonse Daudet-nak, a francia századvég klasszikus rangú s mindmáig talán legnépszerűbb írójának egyik legjobb könyvét tartja kezében az olvasó, sodró erejű, színes, érzelemgazdag regényt.  
   

  Zum Buch

• 

  Báró Herzfeld Clarissz

  Renée Erdős

  • 0
  • 0
  • 0

  „– De Clarissz – mondta a színésznő csodálkozva – hiszen nem ezt kell 
  merned – ha merni akarsz! ördög vigye a kis hindu táncosnődet. – Az még 
  várhat. Az első mégis csak – a férfi – nem érted? A férfi az első.
  Ezt mondva, hirtelen elkezdett kacagni, szívből édesen, igazi 
  fölényes asszonyi nevetéssel, ott a szobrok és virágok között – s utána 
  halkan, szégyenkezve, a másik is, a gyáva és tudós szűz, báró Herzfeld 
  Clarissz.
  Nevettek…”

  Zum Buch

• 

  Lavinia Tarsin házassága

  Renée Erdős

  • 0
  • 0
  • 0

  Erdős Renée Santerra bíboros című nagy sikert aratott regénye ebben a kötetben folytatódik tovább. Lavinia Tarsin az egykori Santerra-villában él, s már 7 éve készíti az elhunyt bíboros monumentális emlékművét.A hosszú évek magányát és zárkózottságát váratlanul töri szét egy idegen férfi szenvedélyes szerelme. A német költő kitartása látszólag sikert arat: Laviniával kötött házasságát azonban hamarosan árnyak lengik körül, a múlt baljós árnyai és tragédiái. Ugyanakkor a jövő is súlyos megpróbáltatásokat tartogat számukra.Legyőzheti-e Friedrich és Lavinia vonzalma a közéjük emelkedő akadályokat? Mi adhat tartalmat két ember kapcsolatának a házasság korábban elképzelt boldogsága helyett? Lavinia Tarsin története megadja a fenti kérdésre a választ.

  Zum Buch