Otros libros que te pueden interesar

• 

  Lomtalanítás

  DrMáriás

  • 0
  • 0
  • 0

  DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban 
  született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait. 
  1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen           könyv: nyers, 
  puritán, kíméletlen, s a   végén           sem mutat kiutat, nem nyújt 
  feloldozást. Egyedüli   tárgya,           hőse voltaképp egy 
  ismerősen, átlagosan rettenetes,             lepusztult, normális életre
   alkalmatlan bérház,           ám   ez a ház nemcsak lakhely, színtér, 
  hanem           maga is élő, lélegző   szervezet - éppolyan, mint lakói,
             ezek a megcsúszott,   tönkrement, leépült szerencsétlenek,   
          akiknek sorsa egy az   épülettel, lévén hogy normális           
  életre számos oknál fogva maguk   is alkalmatlanok.           A ház és a
   közösség jelene-jövője             így fedi le egymást teljesen: 
  emeletek, ajtószámok           tárják   elénk fokról fokra a társas     
        magány, elveszettség becketti   panoptikumát. Sorra           
  színre lépnek ezek a más törvények szerint             élő, mindenen 
  túljutott, véglényszerű, vagy           még épp   a létezés peremén 
  billegő,           utolsó erejükbol kapaszkodó   figurák-alakok,        
     lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra             járó, 
  tragikus élettörténetük, jellemük,           lelkük,   kinézetük, hogy a
   bérház bűnügyi           krónikákba illő mélyvilági   pokla - vagyis   
          rendes, hétköznapi működése - érthető,             konzekvens,
   logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű             legyen. Mégsem 
  csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk,             s nem is a 
  szociografikus tényfeltáró próza           újabb változata -   holott 
  Máriásnak láthatóan           ehhez is megvolna az élményanyaga   -, 
  hanem színtiszta           szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő   
  pontos leírásait,           a puritán nyelv és stílus minimalista   
  eszközeit           mély empátiával, a látásmód           közel hajoló  
   érzékletességével,           a részvét, a szolidaritás hangjával s a   
  leleplező           irónia sajátos, máriási tapintatával             
  keresztezi.
                
    Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága             
  mellett, mely értük íródott: ezekért           a halálukra várakozó,   
  vigasztalan embereket rejtő,           pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor

  Ver libro

• 

  Összegyűjtött versek

  Renée Erdős

  • 0
  • 0
  • 0

  „Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes.És nagy sugárzó tollazatom.S leszálltam csúcsára egy jegenyének– Erős, magányos bús madár –S pihentem azon.Karjaim voltak, vakító fehérek,Zománcos pihe födte be őket.Fejemről a fürtök szálltak a szélnek,S ágai közt az ős jegenyénekNagy hirtelen elhallgatott az ének...”

  Ver libro

• 

  A jó fiú II rész

  Zsuzsa Thury

  • 0
  • 0
  • 0

  „A jó fiú” családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Haldoklik, amikor a regény kezdődik – halálával megbillen a harmonikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekintély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illúzióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életképtelen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást biztosító útjára.
  Thury Zsuzsa regénye egy ki­vételes történelmi forduló sok je­gyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával. Zudorék kis cselédlányá­nak változó sorsa éppúgy hozzá­tartozik a felszabadulást követő élet reális képéhez, mint a ház­ban lakó kommunista házaspár vagy a radikális forradalmi érzelmű jogász és mások.
  Thury Zsuzsa regényanyagát biz­tosan kezelő író, aki az idő, múlt és jelen játékát egy-egy jelenet lélektanilag vagy logikai aktualitá­sában teremti meg. Sajátos han­gulatú, egyéni epika ez, vérbeli elbeszélő, kitűnő emberismerő for­málja benne hőseinek sorsát, vá­gyak és szenvedélyek, szerelmek és csalódások összeütközésein ke­resztül.

  Ver libro

• 

  Első szerelem

  Ivan Szergejevics Turgenyev

  • 0
  • 0
  • 0

  TURGENYEV (1818–1883) az Első szerelmet – alighanem legszebb, ha nem legnagyobb művét: mint egyik kiváló ismerője, André Maurois mondja – 1860 táján írta. A regény javarészt megtörtént eseményt dolgoz föl: apját, anyját s önmagát rajzolja hőseiben, meg azt a fiatal lányt, akit tizenhárom éves korában maga is szeretett, s aki mellett versenytársként valóban apjával került szembe.

  Ver libro

• 

  Consuelo I rész

  George Sand

  • 0
  • 0
  • 0

  Nagy izgalom, feszült várakozás tölti el a velencei zeneértő közönséget: a San Samuele színházban új énekesnő, a nevezetes Porpora énekmester legtehetségesebb tanítványa, Consuelo mutatkozik be egy még ismeretlen német muzsikus, Gluck első operájában. A bemutatón Consuelo fergeteges sikert arat, diadalmasan csengő, varázsos hangjával, de Corilla, a színház első énekesnője, sértett hiúságában bosszút esküszik ellene. A nagy esemény másnapján már megindul az intrika. Consuelo ártatlan szívével, tiszta lelkével nem érti a vihart, amit felléptével és sikerével kavart. Még régi kedvese, Anzoleto is elpártol tőle, és Corilla szeretője lesz. Consuelo, mestere biztatására, titokban elhagyja Velencét, és a sok csalódás és szenvedés elől Mária Terézia birodalmába menekül. Az olvasó lankadatlan érdeklődéssel követi a fiatal énekesnő sorsát, sok színes kalandját, új és végzetes szerelmének bonyodalmait; megismerkedik az 1840-es évek Csehországával, majd később Mária Terézia udvarával, a forrongó bécsi zenei élettel, a kor nagy énekeseivel és zeneszerzőivel, többek között a fiatal Haydnnal, és a színpompás, ragyogó világ árnyoldalaival is.  
  George Sand 1842-ben megjelent műve igazi romantikus regény, „a műfaj minden divathoz kötött végletessége és cirádája nélkül, a korrajznak és a cselekménynek, a drámának és az elemzésnek, a valóságnak és a poézisnek szerencsés egyensúlyában, könnyed, már-már súlytalan zenei szárnyalással”. George Sand, tudjuk, tanult és szenvedélyes muzsikus volt, és nem csupán Liszt és Chopin barátja, hanem a kor híres énekesnőjének, Pauline Garcia Viardot-nak is pártfogója és jó barátnője évtizedekig. Consuelóban nemcsak a nagy énekesnő alakját mintázza meg, hanem a jóság, a vigasz, a zene eleven jelképét is. És Consuelo fennkölt magatartásában fejeződik ki az írónő romantikus lázadása, tiltakozása kora embertelen erkölcsei ellen. A nagylélegzetű regény a nagyoperák hatásos és tömörített szerkesztésmódjára emlékeztet: itt is egymást váltogatják a csoport- és magánjelenetek, itt is egymást érik a gyászos vagy diadalmas megjelenések, a hitelen fordulatok és hangulatfestő epizódok, és ily módon a Consuelo, át- meg átszőve scherzókkal és adagiókkal, visszatérő témákkal és halk dallamokkal, végül is Sand korának „merész zenei és fantasztikus” egybefoglalása.

  Ver libro

• 

  Zelda Fitzgerald összes művei

  Zelda Fitzgerald

  • 0
  • 0
  • 0

  Zelda Fitzgerald most már akár világhírűnek is mondható  A valcert táncolja velem (Save Me the Waltz) című regényében sok olyan eseménnyel találkozhat az olvasó, melyről férje, F. Scott Fitzgerald is ír, vagy tesz említést, világhíres regényében, Az Éj Szelíd trónján-ban. Ám Zelda távolról sem plagizált, nem is tehette, hisz könyve 1932–ben jelent meg, míg Az éj szelíd trónján két évvel utána. Így már eleve elmondhatjuk, hogy bármi legyen is Zelda Fitzgerald könyvének az érdeme, vagy hibája, mindenképpen irodalmi kuriózum. Zeldának volt írói vénája, és tehetsége is az íráshoz, mint ahogy legalább közép szinten a festészethez és a baletthez is. Ezt a Vezesse F. urat és feleségét a … számú szobába című rövidke történet is mutatja, melyet, mint szerző Scott Fitzgerald is aláírt ugyan, de sokkal inkább a feleség volt az, aki megírta. A férj legfeljebb átnézte és kiegészítette, ahol úgy gondolta, hogy ki kell egészíteni. De ez a regény egy egészen önálló mű, mely, mint minden jó irodalmi műalkotás, a leghitelesebben tudja ábrázolni azt a frenetikus kort, az elmúlt évszázad húszas éveit, amiben Fitzgeraldék is éltek. Így tehát nemcsak irodalmi kuriózum, hanem sokkal több annál. Nem elhanyagolható része az amerikai irodalomnak. Már csak azért sem az, mert nemcsak Amerikában, de világszerte az olvasók mind szélesebb körei kezdenek egyre nagyobb érdeklődést mutatni F. Scott Fitzgerald élete és művei iránt. Hogy miért? Ennek egyik oka minden bizonnyal a híres Fitzgerald páros történetében keresendő. E történet (nagyon röviden) a következő.
   
  Nem sokkal az első világháború után Scott Fitzgerald megkérte Zelda Sayre kezét, akit az alabamai Montgomeryben ismert meg, amikor az első világháború idején ott állomásozott, mint bevetésre váró katonatiszt. Zelda másodszorra mondott csak igent. Akkoriban Fitzgerald kezdő író volt csupán, de jók voltak a kilátásai. 1920–ban első regénye, Az Édentől messze (This Side of Paradise), sikert aratott. Aztán tovább és sokat dolgozott; erejét nem kímélve írta sorozatban elbeszéléseit a Saturday Evening Post-nak, hogy biztosítsa magának és feleségének azt az életformát, mely kijár – gondolhatta – a sikeres embernek Amerikában. 1925-ben jelent meg harmadik regénye, A nagy Gatsby. Nagyon jó kritikát kapott, de csalódást jelentett anyagilag. Kilenc évvel később látott napvilágot a negyedik regény, Az éj szelíd trónján, és akkor máris a témánál, Zelda könyvénél vagyunk.
   
  Egy olyan rövid életrajzba, mint amilyet fentebb vázoltunk, aligha fér bele az a bonyolult konfliktushalmaz és feszültség, mely Fitzgeraldék életét jellemezte. Az írótárs Hemingway úgy látta, hogy az együttélést a feleség mérgezi, mert féltékenységével állandóan zavarja férje munkáját. Azok az óriási erőfeszítések Zelda részéről, hogy festőművész, balerina vagy író legyen, ennek a féltékenységnek voltak részei. Zeldának mindenhez volt tehetsége, de végtelenül frusztrálta, hogy nem tud élni vele; így például akkor kezdett el komolyan balettozni, amikor már túl idős volt hozzá (28 éves). Túlerőltette magát, beteg lett (skizofrén) és élete végéig gyógykezelésre szorult.
   
  Sokáig nehezen lehetett valamit megtudni Zelda regényéről. Fitzgerald életrajzíróit valahogy hidegen hagyta a téma. De aztán egyikük (a neve Dan Piper) egy egész fejezetet szentelt könyvében ennek a regénynek. És a legnagyobb elismeréssel ír róla.
   
  A regény magáról Zelda Fitzgeraldról szól, aki Alabama Beggs néven szerepel könyvében. Alabama egy csodálatosan okos lány, és azon kívül igazi déli szépség. Nem véletlen, hogy Fitzgerald modellként használta feleségét a húszas évek szépséges és kívánatos lánykáinak az ábrázolására, amikor regényeit és elbeszéléseit írta. Nem véletlen az sem, hogy Zelda és férje emblematikus figurái lettek az akkori idők élvezetre vágyó és anyagi jólétre törekvő fiataljainak. Aztán, amikor Zelda Fitzgerald idegösszeroppanással a Baltimore-i Johns Hopkins Kórházba került, regényét döbbenetesen gyorsan, alig néhány hét alatt megírta.
   
  Amikor 1932 őszén Zelda könyve megjelent New Yorkban, a kritika fanyalogva fogadta. 1953-ban viszont a második kiadás Londonban bestseller lett.
   
  Sikerét azonban Zelda már nem érte meg. Öt évvel korábban az észak-karolinai asheville-i kórházban, ahol kezelték, tűz ütött ki, és… nem tudták kimenteni. 
   
  Zelda regénye (A valcert táncolja velem) nyilván nem üti meg a férj írásainak szintjét, ám hiba lenne olyannak tartani, mely csak kiegészíti, kommentálja, mondjuk, Az éj szelíd trónján-t, vagy amely annak gyenge utánzata. Mert nagyon is jó regény. Lehet, hogy az olvasónak az elején szokatlan lesz Zelda stílusa, de amint halad a történetben előre, minden összeáll, és nem fogja dagályosnak találni. A szerző a hatás kedvéért sok mindent átvesz a posztmodernektől, de azon kívül, hogy kimondottan autentikus, csodálatosan tudja bemutatni egy olyan asszony életét is, aki mind végig küzd és harcol, mert a saját útját akarja járni.
   
   

  Ver libro