Other books that might interest you

• 

  Consuelo I rész

  George Sand

  • 0
  • 0
  • 0

  Nagy izgalom, feszült várakozás tölti el a velencei zeneértő közönséget: a San Samuele színházban új énekesnő, a nevezetes Porpora énekmester legtehetségesebb tanítványa, Consuelo mutatkozik be egy még ismeretlen német muzsikus, Gluck első operájában. A bemutatón Consuelo fergeteges sikert arat, diadalmasan csengő, varázsos hangjával, de Corilla, a színház első énekesnője, sértett hiúságában bosszút esküszik ellene. A nagy esemény másnapján már megindul az intrika. Consuelo ártatlan szívével, tiszta lelkével nem érti a vihart, amit felléptével és sikerével kavart. Még régi kedvese, Anzoleto is elpártol tőle, és Corilla szeretője lesz. Consuelo, mestere biztatására, titokban elhagyja Velencét, és a sok csalódás és szenvedés elől Mária Terézia birodalmába menekül. Az olvasó lankadatlan érdeklődéssel követi a fiatal énekesnő sorsát, sok színes kalandját, új és végzetes szerelmének bonyodalmait; megismerkedik az 1840-es évek Csehországával, majd később Mária Terézia udvarával, a forrongó bécsi zenei élettel, a kor nagy énekeseivel és zeneszerzőivel, többek között a fiatal Haydnnal, és a színpompás, ragyogó világ árnyoldalaival is.  
  George Sand 1842-ben megjelent műve igazi romantikus regény, „a műfaj minden divathoz kötött végletessége és cirádája nélkül, a korrajznak és a cselekménynek, a drámának és az elemzésnek, a valóságnak és a poézisnek szerencsés egyensúlyában, könnyed, már-már súlytalan zenei szárnyalással”. George Sand, tudjuk, tanult és szenvedélyes muzsikus volt, és nem csupán Liszt és Chopin barátja, hanem a kor híres énekesnőjének, Pauline Garcia Viardot-nak is pártfogója és jó barátnője évtizedekig. Consuelóban nemcsak a nagy énekesnő alakját mintázza meg, hanem a jóság, a vigasz, a zene eleven jelképét is. És Consuelo fennkölt magatartásában fejeződik ki az írónő romantikus lázadása, tiltakozása kora embertelen erkölcsei ellen. A nagylélegzetű regény a nagyoperák hatásos és tömörített szerkesztésmódjára emlékeztet: itt is egymást váltogatják a csoport- és magánjelenetek, itt is egymást érik a gyászos vagy diadalmas megjelenések, a hitelen fordulatok és hangulatfestő epizódok, és ily módon a Consuelo, át- meg átszőve scherzókkal és adagiókkal, visszatérő témákkal és halk dallamokkal, végül is Sand korának „merész zenei és fantasztikus” egybefoglalása.

  Show book

• 

  Vigasztalások

  Séneca

  • 0
  • 0
  • 0

  „Az alvilág sok hátborzongató szépsége mind csak mese, nem rettenti a holtakat sem éjsötét, se rabbilincs, se tűzfolyam, se Léthe vize, sem bírói szék…  
   Költők játszi képzelődése mindez csupán, ők ojtották belénk hazug rémmesékkel a rettegést” – írta már i. sz. I. századában Seneca, a római államférfi, természettudós, filozófus, költő.  
   Az ókori irodalom e kis gyöngyszeme három vigasztalást tartalmaz. Az egyik egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a másik Seneca egyik barátjához, aki testvérét siratja, a harmadik pedig édesanyjához írta Seneca corsicai száműzetéséből.  
   Seneca metrikus latin prózáját Révay József avatott tollal tolmácsolja a magyar olvasóknak.

  Show book

• 

  A véletlen zenéje

  Paul Auster

  • 0
  • 0
  • 0

  Paul Auster életműsorozatPEN/Faulkner-díj – jelölés (1991)„Sziporkázóan sokszínű.” (Wall Street Journal)Jim Nashe, miután elherdál egy váratlan örökséget, felvesz egy stoppost az országúton, név szerint Jack Pozzit, a fiatal hamiskártyást, akinek az a terve, hogy felültet két milliomost.Jim és Jack terve azonban visszafelé sül el: le kell dolgozniuk az elbukott összeget, aminek feltételeit a milliomosok szerződésben rögzítik. A munka egy kafkai, teljesen értelmetlen vállalkozás: egy ír kastély maradványaiból húznak fel egy falat. Az idő múlásával az adósság egyre gyarapodik, Jim és Jack egyre dühösebb, és próbálnak kiutat találni az abszurd szolgaságból.Paul Auster története az elnyomás képlékenységéről és a tisztességtelen alkuk hatalmáról szól, egy olyan világról, ahol a véletlen nemcsak szerepet játszik, hanem tulajdonképpen magához ragadja az egyetlen főszerepet.

  Show book

• 

  Kyvagioken

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  Ki vagyok én? ? kérdi a nyolcvankét esztendős Déry Tibor új regényének címében. De hiszen ezt kérdezte mindig is, ifjúkori naturalista novelláiban és szürrealista-expresszionista-dadaista verseiben csakúgy, mint A befejezetlen mondat-ban, az Ítélet nincs-ben, a Kedves bópeer…!-ben. A Kyvagiokén-ben Déry Tibor életének legfontosabb epizódjait villantja fel, örvénylő forgatagban, sodró lendülettel; emlékei ezúttal az irónia, a szatíra fénytörésében jelennek meg, hogy a kaleidoszkóp arabeszkjei mind jobban kirajzolják egykori és mai ismerőseinek alakját, a városokat, tájakat, ahol élt, élményeit és képzelgéseit, a valóságot és az álmokat, kiváltképp pedig mindenkori hősét: önmagát. Az író hol tündérien játékos, hol fogcsikorgatón keserű humora, akasztófahumora emeli ki az egyéni sors esetlegességei mögött megbúvó mélyebb tartalmakat: Déry Tibor megszenvedett, ellentmondásokból kialakult és ma is termékeny, ellentmondásokkal gazdag filozófiáját.  
   A Gyilkos és én, e kötet másik nagyszerű írása, mintegy rímel a Kyvagiokén-re: a németországi kéjgyilkosság rémtörténete csak alkalom és ürügy arra, hogy az író, mintegy behelyettesítve magát a gyilkos személyébe, az ember mindenkori agressziójának természetraját adja, s túl azon művész és társadalom kapcsolatát, viszonyát fogalmazza meg.

  Show book

• 

  Lomtalanítás

  DrMáriás

  • 0
  • 0
  • 0

  DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban 
  született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait. 
  1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen           könyv: nyers, 
  puritán, kíméletlen, s a   végén           sem mutat kiutat, nem nyújt 
  feloldozást. Egyedüli   tárgya,           hőse voltaképp egy 
  ismerősen, átlagosan rettenetes,             lepusztult, normális életre
   alkalmatlan bérház,           ám   ez a ház nemcsak lakhely, színtér, 
  hanem           maga is élő, lélegző   szervezet - éppolyan, mint lakói,
             ezek a megcsúszott,   tönkrement, leépült szerencsétlenek,   
          akiknek sorsa egy az   épülettel, lévén hogy normális           
  életre számos oknál fogva maguk   is alkalmatlanok.           A ház és a
   közösség jelene-jövője             így fedi le egymást teljesen: 
  emeletek, ajtószámok           tárják   elénk fokról fokra a társas     
        magány, elveszettség becketti   panoptikumát. Sorra           
  színre lépnek ezek a más törvények szerint             élő, mindenen 
  túljutott, véglényszerű, vagy           még épp   a létezés peremén 
  billegő,           utolsó erejükbol kapaszkodó   figurák-alakok,        
     lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra             járó, 
  tragikus élettörténetük, jellemük,           lelkük,   kinézetük, hogy a
   bérház bűnügyi           krónikákba illő mélyvilági   pokla - vagyis   
          rendes, hétköznapi működése - érthető,             konzekvens,
   logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű             legyen. Mégsem 
  csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk,             s nem is a 
  szociografikus tényfeltáró próza           újabb változata -   holott 
  Máriásnak láthatóan           ehhez is megvolna az élményanyaga   -, 
  hanem színtiszta           szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő   
  pontos leírásait,           a puritán nyelv és stílus minimalista   
  eszközeit           mély empátiával, a látásmód           közel hajoló  
   érzékletességével,           a részvét, a szolidaritás hangjával s a   
  leleplező           irónia sajátos, máriási tapintatával             
  keresztezi.
                
    Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága             
  mellett, mely értük íródott: ezekért           a halálukra várakozó,   
  vigasztalan embereket rejtő,           pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor

  Show book

• 

  Ami a százból kimaradt

  Zsófia Dénes

  • 0
  • 0
  • 0

  A szerző biológiai és szellemi csoda: túl századik életévén, még mindig szellemi kapacitásának birtokában van, még mindig képes az alkotásra, emlékeinek, élményeinek művészi formába öntésére. Ez a kötete egyaránt tartalmaz réges-régen – például a 20-as évek elején, a bécsi emigrációban – keletkezett írásokat, amelyek több mint fél évszázad alatt alámerültek az írásművek óceánjába, de jelentős találkozásokat, eseményeket örökítettek meg annak idején, továbbá a közelmúltban, folyóiratainkban, újságjainkban megjelent, hangulatos, magával ragadó, impresszionisztikusan színes tárcákat, miniatűr esszéket és egészen friss, új írásokat, amelyek ebben a kötetben kerülnek először közlésre.
   Tematikájában, sokszínűségében is igazi Dénes Zsófia-kötet: emberségre tanító, érzelemmel telített, morális ihletésű.

  Show book