Weitere Bücher, die Sie mögen werden

• 

  Kedves bópeer…

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  „Születtem Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így, ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a nyolcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom a keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm” – így kezdi elbeszélését a Kedves Bópeer…!hőse, egy idős magyar író. Amit elbeszél – önmagának beszéli el –, az a világirodalomban voltaképp meglepően ritka tárgy: az öregedés folyamata. Nem csak szorongva és a haláltól rettegve, hanem egyszersmind valamilyen különös, szinte kaján önelemző kíváncsisággal figyeli a regény hőse írásának legfőbb témáját: azt, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan meszesednek csontjai és meszesedik maga az agyvelő is, hogyan lobban fel benne – mégis! – a vágy az új gyönyör, új szerelem iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki akaratlanul felszítja betemetettnek hitt szenvedélyeit, talán utoljára, a végső néma csönd előtt.

  Zum Buch

• 

  Még ha kőből lennél is

  Buonarroti Michelangelo

  • 0
  • 0
  • 0

  A nagy Michelangelo (1475–1564) lírai költeményeivel az irodalomtörténetben is megörökítette a nevét. Művei a korabeli szonett- és canzone-irodalomban magasan az átlag fölé emelkednek. Csiszolt, komoly művészettel ötvözött költeményei egyaránt hordoznak mély gondolatot és meggyőzően őszinte – szerelmi, vallásos, hazafias – érzelmeket. A szépművészetek világában mozgó képei új hangot visznek a lírába, mely az ő tollán nem petrarcai, mint a kortársak stílusa, hanem a miszticizmusra hajló dolce stil nuovóra emlékeztet.

  Zum Buch

• 

  Fekete angyalok

  François Mauriac

  • 0
  • 0
  • 0

  A regény főhősének, Gabrielnek gyönyörű arcát, termetét szeretik meg a regény nőalakjai, a szenvedésre, önfeláldozásra született asszonyok, hogy végül a falu ifjú papjával és Gabriel középszerű gazdászfiával együtt a lelkéért álljanak csatasorba. A haldokló, ám a gyónás révén a gyilkosság lelkiismeret-furdalásától is megtisztult, megbékélt hős betegágyánál a vad szenvedélyek végül elcsitulnak.

  Zum Buch

• 

  Maruszja ne! - Válogatott...

  Péter Ortutay

  • 0
  • 0
  • 0

  Élt a faluban egy öregember, úgy hívtak, hogy Bobij.Volt az öregnek egy viskója, no meg egy kutyája. Járta Bobij a környéket, kéregetett, és ha kapott valakitől egy darabka kenyeret, megette. A világ minden pénzéért sem vált volna meg a kutyájától, melyet ő mindig úgy hívott kedvesen, hogy Barátocskám. Ha elment az öreg a faluba, s bekopogott valamelyik ablakon, Barátocskám mindig ott állt mellette, és a farkát csóválta. Mintha csak ő is alamizsnára várt volna. Mondták is az emberek az öregnek: „Hallod–e, Bobij, miért nem kergeted el azt a kutyát, hisz neked sincs mit enned…” Ilyenkor az öreg csak ránézett szomorúan a beszélőre, ránézett… de nem mondott semmit. Szólítja Barátocskámat, elmegy az ablaktól, és nem veszi el a kenyeret. Nem volt bőbeszédű az öreg Bobij, ritkán állt ő szóba valakivel.
   
  Megjött a tél, süvítve, sírva, sepri a havat maga előtt a hóvihar, egyik buckát hányja a másik után. Botjára támaszkodva küzd az öreg Bobij a buckákkal, az egyik tanyától a másikig megy vánszorogva, és Barátocskám ott fut mellette. Odadörgölődzik az öreghez, felnéz rá hűséges kutyaszemével, mintha csak azt mondaná:
   
  – Senkinek nem kellünk, ugye, senkinek, senki sem hív be minket a házba melegedni, lám, egyedül vagyunk, mi ketten, egészen egyedül.

  Zum Buch

• 

  Ördögök 1 rész

  Mihajlovics Dosztojevszkij Fjodor

  • 0
  • 0
  • 0

  Dosztojevszkij életművének vitathatatlanul legellentmondásosabb s mondhatjuk: legmeghökkentőbb darabja az Ördögök. Az Ördögök sajátos módon, de mégis szuggesztív hatású; Monumentális figurái a dosztojevszkiji lélekelemzés szinte páratlan példái; s maga a történet, a politikai bűnügy nyomon követése mindvégig lebilincselő olvasmány.

  Zum Buch

• 

  A félkegyelmű 1 rész

  Mihajlovics Dosztojevszkij Fjodor

  • 0
  • 0
  • 0

  Az író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: „Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most… A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus…”  
  Dosztojevszkij szerint művének hőse, Miskin herceg, nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett „földöntúli jellemű” lény. Vajon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségű ember? Elcsitíthatja-e a szenvedélyeket, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyében? … Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyörű regényében az író. S a sokszálú történet elbeszélése során a maga teljességében mutatkozik meg a géniusz írásművészete: előttünk áll mind a tragikus, mind a lírikus, mind a szatirikus Dosztojevszkij.

  Zum Buch