D'autres livres qui pourraient vous intéresser

• 

  Párizsi eső

  Hevesi András

  • 0
  • 0
  • 0

  „Ez az én formám, én szakadatlanul, megállás nélkül vallok... úgy vallok, ahogy más lélegzetet vesz... Ha nincs kéznél gyóntató, akkor a csatornának vallok... Egyszóval, én vagyok az anti-Don Juan... Nem győzni akarok a szerelemben, hanem megsemmisülni...”

  Voir livre

• 

  Nagy árat fizettem érte - F...

  Péter Ortutay

  • 0
  • 0
  • 0

   
   
  Amikor elhatároztam, hogy lefordítom azt a Fitzgerald elbeszéléseket tartalmazó kötetet, melynek eredeti angol nyelvű címe THE PRICE WAS HIGH. THE LAST UNCOLLECTED STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD, nagy fába vágtam a fejszémet. Nemcsak azért mivel az ott található elbeszélések oldalainak száma több mint 780, hanem sok minden másért is. Ez a figyelemre méltó nagy munka azokat a Fitzgerald elbeszéléseket foglalja magába, melyek a szerző életében nem kerültek kötet formájában az olvasóközönség elé. Matthew J. Bruccoli professzor, a jeles Fitzgerald életrajzíró és kutató gyűjtötte össze ezeket a történeteket különböző régi folyóiratok megsárgult lapjairól, és adta közre a fenti címmel 1979-ben. Azért, hogy ne sértsek szerzői jogot, az ebben a kötetben szereplő valamennyi Fitzgerald elbeszélést az interneten közkincsként (public domain) elérhető és az általam is jelzett weboldalakról gyűjtöttem össze és fordítottam le. Ugyanezen okból nem közlöm viszont Bruccoli professzor szerzői előszavát, mely egyelőre még nem tekinthető közkincsnek. Kommentárjait azonban – az eredeti szöveg tartalmának egyszerűsítésével – a magyar olvasó elé tárom.
   
  Bruccoli professzor F. Scott Fitzgerald szavait idézve adta ennek a kötetnek a THE PRICE WAS HIGH címet. Persze így az a kérdés is felmerül, hogy milyen elgondolás vezette Bruccolit, mi is az a magas ár, amiről itt szó van, és ki kinek fizette meg, tartozott vele. A kötet kiadója, vagyis Bruccoli, ezt úgy magyarázza, hogy a lapszerkesztők és kiadók nagy árat fizettek az állandó pénzzavarral küszködő szerzőnek a kapott novellákért, és meg is írja kommentjeiben tudós pontossággal, hogy mennyit, ugyanakkor ezért a pénzért a szerző Fitzgerald is szó szerint a vérével és verejtékével fizetett. Szüntelenül dolgozott és ontotta elbeszéléseit akkor is, amikor már valóban úgy érezte, hogy vége, nincs tovább, nincs több erő benne, inkább feladja. De mégsem adta fel, mert kellett a pénz. Hogy mire, azt azok, akik ismerik egy kicsit is az író életét, jól tudják: a már megszokott, mondjuk azt, hogy luxuséletforma fenntartására, a feleség, Zelda drága klinikákon való gyógykezelésére, lányának, Scottie-nak előkelő elit iskolákban való neveltetésére. Az, hogy ez a kettő, mármint a feleség gyógykezelése és lányának iskoláztatása állami intézményekben történjen, Fitzgeraldnál fel sem merült. Ha nem volt pénze, előleget kért Harold Obertől vagy Maxwell Perkinstől, a kiadójától, ill. szerkesztőjétől. És aztán törlesztett. Sokszor vérrel, verejtékkel megírt műveivel, melyek közül lehet, hogy nem mindegyik Nobel-díjra érdemes remekmű, de mindenképpen figyelemre méltó valamennyi. Akkor is, ha nem éri el mindig a Fitzgeraldtól megszokott magas szintet.

  Voir livre

• 

  F Scott Fitzgerald összes...

  Francis Scott Fitzgerald

  • 0
  • 0
  • 0

  A Mert akkor mi lesz (What to Do About It) című novella főhőse, Dr. Bill Hardy egy eléggé „pimasz” figura, ami érthető is, mert ugyan úgy kénytelen hipochondereket kezelni, mint valódi betegeket. A szokásos szerelmi szál azonban ebben az elbeszélésben különös, fantasztikus és igen filmszerű színezetet kap, ahogy az orvosi témák keverednek a gengszter-burleszk eseményeivel. Sem a Saturday Evening Postnak, sem a Cosmopolitannak nem kellett, mert egyik sem tudott mit kezdeni a kisfiú figurájával, aki egyébként Fitzgerald egyik legsikeresebb alakja elbeszéléseinek.
   
  A Nem csak egy ház (More Than Just a House) című elbeszélés a Saturday Evening Postban jelent meg 1933. június 24-én. Írótársa, John O’Hara el volt tőle ragadtatva: „Ön egyetlen lendülettel egy újabb remekművet alkotott azzal, amit eddig is olyan jól szokott csinálni.” Fitzgerald, a saját bizonytalan társadalmi helyzetére utalva , ami miatt így írta meg ezt az elbeszélést, ahogy megírta, az azóta a sokak által ismert és gyakran idézett levéllel válaszolt. Ezt írta:  „… hogyha másnap Skócia királyának választanának miután befejeztem Etont és az oxfordi egyetemet, továbbá a Magdalen the Guards-on szereztem volna diplomát, és egy embrionális állapotban levő olyan ősi családfával is rendelkeznék háttérként, mely bizonyítaná, hogy valamelyik ősöm egy Plantagenet, én akkor is csak egy parvenü maradnék.”
   
  A Cipőt kaptam című elbeszélés, többek közt, arra a kérdésre is keresi a választ (amit végül mégsem kap meg az olvasó), hogy mi is az igazi profi titka a művészetben, legyen az tánc, színház, avagy irodalom. A sok munka, a tehetség vagy a kitartás? De valahogy nem kapunk hiteles választ erre. Vagy mégis, de nem az, amit várunk, ill. szeretnénk kapni? És mert Fitzgerald azt sugallja, hogy először, nincs is ilyen titok, másodszor, pedig az a kérdés, hogy ki is az igazi profi, egyelőre megválaszolhatatlan? Az, aki tudja, hogy mit csinál, vagy az, aki szereti azt, amit csinál, a többivel meg nem törődik?

  Voir livre

• 

  Lomtalanítás

  DrMáriás

  • 0
  • 0
  • 0

  DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban 
  született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait. 
  1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen           könyv: nyers, 
  puritán, kíméletlen, s a   végén           sem mutat kiutat, nem nyújt 
  feloldozást. Egyedüli   tárgya,           hőse voltaképp egy 
  ismerősen, átlagosan rettenetes,             lepusztult, normális életre
   alkalmatlan bérház,           ám   ez a ház nemcsak lakhely, színtér, 
  hanem           maga is élő, lélegző   szervezet - éppolyan, mint lakói,
             ezek a megcsúszott,   tönkrement, leépült szerencsétlenek,   
          akiknek sorsa egy az   épülettel, lévén hogy normális           
  életre számos oknál fogva maguk   is alkalmatlanok.           A ház és a
   közösség jelene-jövője             így fedi le egymást teljesen: 
  emeletek, ajtószámok           tárják   elénk fokról fokra a társas     
        magány, elveszettség becketti   panoptikumát. Sorra           
  színre lépnek ezek a más törvények szerint             élő, mindenen 
  túljutott, véglényszerű, vagy           még épp   a létezés peremén 
  billegő,           utolsó erejükbol kapaszkodó   figurák-alakok,        
     lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra             járó, 
  tragikus élettörténetük, jellemük,           lelkük,   kinézetük, hogy a
   bérház bűnügyi           krónikákba illő mélyvilági   pokla - vagyis   
          rendes, hétköznapi működése - érthető,             konzekvens,
   logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű             legyen. Mégsem 
  csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk,             s nem is a 
  szociografikus tényfeltáró próza           újabb változata -   holott 
  Máriásnak láthatóan           ehhez is megvolna az élményanyaga   -, 
  hanem színtiszta           szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő   
  pontos leírásait,           a puritán nyelv és stílus minimalista   
  eszközeit           mély empátiával, a látásmód           közel hajoló  
   érzékletességével,           a részvét, a szolidaritás hangjával s a   
  leleplező           irónia sajátos, máriási tapintatával             
  keresztezi.
                
    Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága             
  mellett, mely értük íródott: ezekért           a halálukra várakozó,   
  vigasztalan embereket rejtő,           pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor

  Voir livre

• 

  A jó fiú I rész

  Zsuzsa Thury

  • 0
  • 0
  • 0

  „A jó fiú” családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Haldoklik, amikor a regény kezdődik – halálával megbillen a harmonikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekintély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illúzióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életképtelen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást biztosító útjára.
  Thury Zsuzsa regénye egy ki­vételes történelmi forduló sok je­gyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával. Zudorék kis cselédlányá­nak változó sorsa éppúgy hozzá­tartozik a felszabadulást követő élet reális képéhez, mint a ház­ban lakó kommunista házaspár vagy a radikális forradalmi érzelmű jogász és mások.
  Thury Zsuzsa regényanyagát biz­tosan kezelő író, aki az idő, múlt és jelen játékát egy-egy jelenet lélektanilag vagy logikai aktualitá­sában teremti meg. Sajátos han­gulatú, egyéni epika ez, vérbeli elbeszélő, kitűnő emberismerő for­málja benne hőseinek sorsát, vá­gyak és szenvedélyek, szerelmek és csalódások összeütközésein ke­resztül.

  Voir livre

• 

  Bovaryné

  حسن محمد خطاب

  • 0
  • 0
  • 0

  Gustave Flaubert az 1848 utáni illúzióvesztett korszak az eseménytelenség, az unalom, a mozdulatlanság ábrázolásának nagy regényírója. Meghatározó élménye az általános kiábrándultság, alaptémája az emberi butaság; műve írásakor a nyárspolgárok és a romantika iránt érzett gyűlölete hajtotta. A regény ötletét egy újságcikk szolgáltatta, majd ötvenöt hónapi megfeszített munka után, 1856 őszén kezdte folytatásokban közölni az írói pályájának kezdetét jelentő társadalmi-lélektani regényét, a Bovarynét. Az államügyészség vallás- és erkölcsgyalázás vádjával pert indított Flaubert ellen. Már az alcím – „Moeurs de province”, Vidéki erkölcsök – sejteti, hogy a regény nem pusztán egy romantikus asszony története, hanem a vidéki élet monotóniájának rajza, mely a kor jellemző vonásait sűríti: az író által megvetett kispolgárok típusokká válnak, Bovaryné életrajza az egész Lajos Fülöp-i polgárosodó kor – a csupa aljasság, középszerűség 19. századi – krónikájává tágul.

  Voir livre